A végtelen síkságot lecserélni a Kárpátok bérceire pedig igazán nagy élmény. Ezt élhettük át mi is a Misszió Alapítvány és II. Rákóczi Ferenc Katolikus Gimnázium és Szakgimnázium által szervezett kiránduláson Kárpátalján.

Az utasok elszántságát bizonyítja, hogy 2016. október 29-én hajnali 4 órakor indultunk útnak Kiskunhalasról. Igazán vegyes társaság szerveződött erre a háromnapos programra. A legfiatalabbak 8 évesek, míg a legtapasztaltabbak közülünk már a 70 felé járnak. A buszozás hosszú, unalmas óráit zsibbadozva sikerült átvészelni, de a néhány órás semmittevés igazán jó hangulatban telt. 11 órára meg is érkeztünk a beregsurányi határátkelőhöz, ahol az Európai Unióban megszokott kényelmes határátlépés helyett, többórás várakozás után jutottunk csak be Ukrajna területére. Itt csatlakozott hozzánk kísérőnk, a csapi középiskola egyik lelkes tanára. Először Beregszászon álltunk meg. Beregszász lakosainak több, mint a 40%-a magyarnak vallja magát. Hiába próbáltunk még itt azonosulni a hely szellemiségével, több tényező is hátráltatott minket. Az idő nem volt kegyes hozzánk, szemerkélt az eső. A pénzváltók ebédszünetet tartottak, így nem tudtunk hrivnyát váltani. (Amikor először hallottam ennek a fizetőeszköznek a nevét, nem tudtam komolyan venni, sem kimondani. Aztán utánajártam: a Szovjetunió szétesése után bevezetett ideiglenes fizetőeszközt eredetileg karbovanyecnek nevezték, ezt váltotta fel a hrivnya. Mennyivel szebb a hrivnya, mint a karbovanyec!). A felhős ég teljesen lehangolt minket. De ahogy kinyitottak a pénzváltók, derűlátók lettünk, bár a nap még nem sütött ki. Az elfogyasztott kávék és egyéb frissítők után rövid sétát tettünk Beregszászon. A kisváros tobzódik a történelmi emlékekben. Itt található a II. Rákóczi Ferencről elnevezett főiskola is, ahol magyar nyelven folyik az oktatás. elsétáltunk a Vérke-patak partjára. Megtekintettük a Bethlen–Rákóczi-kastélyt, amelyet a XVII. század végén a Rákóczi-család birtokába jutott. II. Rákóczi Ferenc többször megfordult a kastélyban. Beregszász és környéke ugyanis a Rákóczi-felkelés bölcsője volt, 1703. május 22-én Beregszászban bontotta ki Esze Tamás Rákóczi zászlaját, itt olvasta fel a fejedelem harcra szólító kiáltványát. Ennek az eseménynek az emlékét örökíti meg a posta falán 1992. július 15-én felavatott emléktábla Nem időztünk sokat, továbbindultunk Munkács várához.

Útközben szembesültünk azzal a kettősséggel, amely ma Ukrajnát jellemzi. Az utakon jól megfér egymás mellett a szamárvontatta kordé és a legújabb luxusautó. Az utak mentén pedig az omladózó vályogházak mellett modern lakások épülnek. Vezetőnk jó néhány történetet mesélt arról, hogyan próbálják kiegészíteni a fizetésüket az itt élők. Gyakran fognak például államilag nem támogatott fakitermelésbe, vagy segítenek vámmentesen átjuttatni a határon az exportcikkeket. Megdöbbentő volt hallgatni, hogy egy tanár átlagfizetése 24.000 forint körül van, míg egy használt családi ház ára Ungváron a 15.000.000 forintot is elérheti. Az élelmiszerek árai szerencsére messze a magyar átlag alatt vannak. Egy vacsora 1-5 euróba kerül, de néhány szerencsés és kalandvágyó úti társunk 1,80 hrivnyáért kávézott. Ez kb 20 forintnak felel meg. Túlélték, sőt állításuk szerint a legjobbat itt itták az út során.

Ahogy megérkeztünk a vár alsó parkolójához, ízelítőt kaptunk az ukrán-magyar vendégszeretetből. Idegenvezetőnk megkóstoltatta velünk a kvaszt. Ez egy szláv eredetű erjesztett gabonaital, alacsony alkoholtartalma miatt gyerekek is fogyaszthatják. Többek, természetesen nem a fiatalkorúak véleménye szerint a magyar pálinkához hasonlítva nincs is élvezeti értéke. (Mint minden közvélemény-kutatás, ez is csak reprezentatív.)

A munkácsi várhoz egy meredek macskaköves út vezet felfelé, ahogy közeledünk a várhoz elénk tárul Munkács látképe, amely vegyes érzéseket vált ki az emberből. A háttérben meghúzódó gyönyörű táj és az iparosodott város látványa éles kontrasztot alkot.

A vár története összefonódik Zrínyi Ilona és fia, II. Rákóczi Ferenc életével, de a történelme sokkal korábbról indul. Anonymus, III. Béla király jegyzője a Gesta Hungarorumban (Magyarok cselekedetei) megemlíti, hogy a hét vezér és csapataik, átkelve a Vereckei-hágón és az alatta fekvő hegyvidéken, nagyon elfáradtak és elhatározták, hogy megpihennek ezen a helyen. Mivel a vidéket nagy nehézségek (sok munka) árán érték el, a települést Munkácsnak nevezték el. Egy másik legenda szerint a vár és a város neve a szláv eredetű "múka" ("szenvedés") szóból ered, mivel a vár építése, a hozzá szükséges kövek felhordása sok munkával, szenvedéssel járt. A vár annyira impozáns látványt nyújt, hogy a látogató teljesen a hatása alá kerül. Ezer éven át nem tudták elfoglalni sem a besenyők, sem a tatárok, sem a törökök, sem az osztrákok. Zrínyi Ilona olyan hősiesen védelmezte a várat, hogy a történelemben egyedüliként nő létére még a török szultán, IV. Mehmed is kitüntette. A vár udvarán található Zrínyi Ilona és a gyermek II. Rákóczi Ferenc szobra, ahol rövid megemlékezést tartottunk. (Koszorúztunk is volna, ha nem felejtjük fenn a buszon azt…)

Amit az ellenség lerombolni nem tudott az egy szakácsnőnek majdnem sikerült…
1834. július 27-én este egy gyertyától meggyulladt a vár egyik kis épülete ablakának függönye. A helyiségben tartózkodó szakácsnő letépte az lángoló függönyt és kihajította azt az ablakon, pontosan a lőporraktár tetejére! Hatalmas robbanás után tűzvész keletkezett, amely csaknem egy hétig tartott. A vár valamennyi faépítménye leégett. Léderer Ignác főkormányzó hozatta rendbe, amit a legészakibb kőfalban elhelyezett kőtábla jelez.

A várban eltöltött 3 óra kevésnek bizonyult ahhoz, hogy mindent bejárjunk és megjegyezzünk, de azt hiszem a legemlékezetesebb pillanatok egyike volt, amikor a vár bástyáján maroknyi csapatunk elénekelte az iskolánkra oly jellemző „tekós himnuszt”. Sokan fogják visszaidézni azt is, ahogy megsimogatták a vár udvarán álló Korjatovics herceg szobrát. A legenda szerint, aki a szobor ujját megérinti, annak egy kívánsága teljesül. Azt nem tudni, hogy igaz-e ez a legenda, de a csoportból már többen is a korgó gyomrukra összpontosítottak, nekik egy óra múlva a vacsora-kívánságuk teljesült.
Ungvárt gyalogosan kezdtük el felfedezni vasárnap.

Bejártuk az ungvári várat. Az Ung folyó jobb partján magasodó vulkanikus eredetű sziklára épült vár rendkívüli látványt nyújt. Ezer éven keresztül átvészelte a történelem viharait. Az udvaron található Bercsényi Miklós szobra, amelyet megkoszorúztunk, így emlékezve a Rákóczi-szabadságharc hőseire. A várkertben egy kiterjesztett szárnyú, hatalmas méretű turulmadár áll, amely egykor a munkácsi vár emlékoszlopát díszítette Kora délután továbbindultunk Beregvárra a Schonborn-kastélyhoz. A kastély ma szanatóriumként üzemel, de látogatható. A hatalmas parkkal és vadaskerttel körbevett kastélyban nagy kedvvel nézelődtünk. Sokat nem időzhettünk, mert innen indultunk tovább a Vereckei-hágóhoz. A Vereckei-hágó a Máramarosi-havasok és a Keleti-Beszkidek közt biztosítja az áthaladást 839m magasan. Közlekedési jelentősége ma már csekély. Az 1980-as olimpiára ugyanis új út épült Munkács és Lemberg között, ami elkerüli a hágót. Az egyórás út utolsó 7 kilométerre életre szóló élmény. Ezt az utat az ukrán hatóságok 33 éve nem gondozzák, Méretes kátyúk, soha nem látott úthibák között kanyarogva 55 perc alatt értünk fel az emlékműhöz A hágó legmagasabb pontján egy évtizede befejezetlen motel, egy kereszt, egy monumentális ukrán emlékmű és egy romos buszmegálló található. Ezektől néhány száz méterre egy nagyszerű kilátóponton áll a magyar honfoglalás millecentenáriumának alkalmából emelt emlékmű.

Az emlékmű elkészítésére Matl Péter, Kárpátalja egyik legjelentősebb mai szobrászművésze kapott megbízást, aki igyekezett a környező népek népművészetének közös motívumai alapján megalkotni a művet. A kész alkotás bonyolult, többrétegű szimbólumrendszert foglal magába: a hétágú virágforma az ősi vallásokból vett életfamotívum, a hét ág egyben a hét magyar törzsét, az alsó kő pedig a vérszerződés kelyhét is jelképezi, amelybe a hét vezér a vérét összefogta, s ebből született meg a Magyar Nemzet. Az oltárkő mindkét oldalán kereszt van kifaragva. Érdekes még az, hogy a művész a hat alsó tömböt a turul szárnyaiként, a felsőt a törzseként értelmezi, míg a belső üres rész Emese (a monda szerint Emesét álmában egy turulmadár termékenyítette meg, ebből született meg Álmos és a magyar nemzet). A turul Solaris szimbólum is, azaz a Nap megtermékenyíti a Földet. 2008-ban a magyar állam 25 millió Ft- os támogatásával újjáépítették az 1996 óta folyamatosan pusztított és rombolt emlékművet. Az emlékmű a Kelet és Nyugat közötti kaput is jelképezi. Az utóbbi években megszűntek a rongálások is, mivel a hágó egészét bekamerázták.

Azon a helyen állni, ahol őseink először pillantották meg a Kárpát-medencét, felemelő és megható érzés volt. Az emlékműnél egy kört alkotva elénekeltük a Himnuszt, és mintha előre megírtuk volna a forgatókönyvet az utolsó soroknál szép csendben elkezdett hullani a hó.

Hétfőn az ungvári skanzent néztük meg. Majd Ungvár belvárosát fedeztük fel.
Élményekben gazdagon a kora délutáni órákban indultunk a csapi határátkelőhöz, ahol még az sem szegte kedvünket, hogy 2 órát várakoztunk a cseppet sem barátságos határőrök miatt.

A kirándulás képei ide kattintva tekinthetők meg.